Religion, Spirituality, and Health Revisited: Bringing Mainline Western Protestant Perspectives Back into the Discourse-Theology's "Seat at the Table".

Theological perspectives have been given short shrift in the literature on religion and health research. This study demonstrates how including different schools of mainline Western Protestant theological thought (evolutionist, correlationist, and dialectical) in the scientific process could contribute to clarifying controversies. The issue is not just theoretical: Theology can even challenge assumptions on elicitability and reproducibility. Theology perceives spirituality as a dialogue with the Total Other, thus making each encounter with the transcendent (not just the individuality of the person) unique and unpredictable. By accepting setbacks on a journey with wide-ranging aspirations, theology redefines health as the momentum of constant striving toward the divine spirit. Since these theological insights relate to interventions that affect patients' intimacy, attempting to recognize the (albeit implicit) spiritual-theological standpoint of the patient and the self-and how these relate to authentic traditions of spirituality-appears to be an essential prerequisite for ethical spiritual intervention.

Usage of high-flow oxygen therapy outside the intensive care unit: a possibility to delay or prevent the need for mechanical ventilation among COVID-19 patients / Nagy áramlású oxigénnel végzett terápia az intenzív osztály keretein kívül alkalmazva: lehetoség a gépi lélegeztetés késleltetésére vagy elkerülésére COVID­19-ben

Összefoglaló. Bevezetés és célkituzés: Szakirodalmi adatok a súlyos lefolyású COVID-19 terápiájában a noninvazív megoldások elonyét jelezték a prompt invazív megoldásokhoz képest. A COVID-19-pandémia drámai helyzetében felmerült a nagy áramlású oxigénnel (HFO) végzett terápia alkalmazásának létjogosultsága az intenzív terápiás osztály (ITO) keretein kívül. A szerzok a súlyos hypoxiával érkezo páciensek számára a "high-flow" kezelés legjobb orvosi gyakorlatát keresték. Módszer: Áttekintették a COVID-19-pandémia elso három hullámában a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Infektológiai Osztályán HFO-val kezelt páciensek dokumentációját (n = 193). Nemparaméteres statisztikai módszerekkel elemezték a HFO-kezelés elott és alatt mért oxigénszaturáció-értékeket, a HFO-kezeléssel töltött napok számát és az egyes páciensek kórlefolyásának kimenetelét: a hazabocsátást, az ITO-ra áthelyezést vagy a halálozást mint három lehetséges végpontot megjelölve. Külön értékelték a harmadik hullám idoszakát (a standard terápia ekkorra kialakult). Eredmények: A járvány elorehaladtával a MET- (Medical Emergency Team) rendszer igénybevétele 811%-ra emelkedett, a HFO-készülékek száma 567%-kal nott. A COVID-19-protokoll szerinti kezelés mellett HFO-terápiára szoruló páciensek 18,7%-a invazív megoldást elkerülve, gyógyultan távozhatott, optimális terhelés és szakmai tapasztalat mellett ez az arány elérte a 36%-ot is. A hazabocsátható páciensek csoportjában a kezdeti szaturációk medián értéke 78%, a teljes HFO-kezelés ideje 8,5 nap volt. A páciensek 1%-ában pneumothoraxot, pneumomediastinumot észleltek. A végül közvetlenül hazabocsátható, illetve ITO-ra került páciensek kezdeti oxigénszaturáció-értékének különbsége nem bizonyult szignifikánsnak. Következtetés: A jelen közlemény is alátámasztja, hogy a kezdeti alacsony szaturációérték önmagában nem jelenti az invazív beavatkozás létjogosultságát ebben a kórképben. "High-flow" kezeléseket az intenzíves kezelés eloszobájaként nem intenzíves szakemberek is végezhetnek COVID-19-betegekben, rendszeres intenzíves konzultáció mellett, hogy a HFO-kezelés melletti rosszabbodás minél inkább felfedezheto legyen. Orv Hetil. 2022; 163(7): 254-266. INTRODUCTION AND OBJECTIVES: Previous studies have shown the advantage of non-invasive over prompt invasive approaches in the treatment of patients with severe COVID-19. The dramatic situation of the pandemic raised the legitimacy of using high-flow oxygen therapy (HFO) outside the intensive care unit (ICU). The authors investigated ways of its best practice. METHOD: They retrospectively analysed documentation of patients receiving HFO in the first three waves of the pandemic on the Infectious Diseases' Ward (n = 193), to record oxygen saturation levels before and during HFO, number of treatment days. Discharge at home, transfer to intensive care unit and death were chosen as the three possible endpoints. The period of the third wave (standard therapy established) was analysed separately. RESULTS: As the pandemic progressed, the usage of MET (Medical Emergency Team) grew to 811%, the number of HFO devices grew by 567%. With concomitant standard COVID-19 therapy, 18.7% of the patients requiring HFO could be discharged home, avoiding invasive solutions. With optimal workload and experience, this ratio reached 36%. Among patients later discharged home, the median oxygen saturation before HFO was 78%, the total time with HFO was 8,5 days. The occurrence of pneumothorax or pneumomediastinum was 1%. The difference in oxygen saturation before HFO between the patients later discharged home and those transferred to ICU was not significant. CONCLUSION: The results support the assumption that low oxygen saturation at admission does not inevitably require invasive intervention in COVID-19 patients, high-flow oxygen therapy can also be performed by non-ICU professionals as ante-room to the ICU, under regular supervision by ICU experts, so that the deterioriation of the patients' condition is discovered appropriately. Orv Hetil. 2022; 163(7): 254-266.

["Does happiness help healing?" Immune response of hospitalized children may change during visits of the Smiling Hospital Foundation's Artists]. / "A mosoly is gyógyít?" Beteg gyermekek immunválasza is változhat a Mosolygó Kórház Alapítvány muvészeinek látogatásakor.

UNLABELLED: Psychoneuroimmunologic studies on positive emotions are few, and their clinical relevance is limited. AIMS: This "SHoRT" (Smiling Hospital Research Team) study evaluates the effects that Smiling Hospital artists have on hospitalized children. METHODS: Blood samples were taken in a non-painful way through branules in an accredited Infectology Ward, 30 minutes before and 1 hour after a visit of tale tellers, puppeteers and handicraft artists. 24 children were visited and 9 were included in the control group. Blood lymphocyte counts and Th1/Th2 cytokine levels were determined. Artists evaluated their effect on a subjective scale. RESULTS: In the visited group, the increase of lymphocytes was 8.43% higher, the decrease was 12.45% lower, and the proportion of children showing increased lymphocyte counts was more increased. Changes were more marked after more successful visits. Authors found non-significant, still considerable changes in interferon-γ level (p < 0.055) and in Th1/Th2 cytokine ratios. CONCLUSIONS: This pediatric study suggests that immunological changes may develop when more attention is given to hospitalized children.