Number of painful procedures and pain management in a neonatal intensive care unit / A fájdalmas beavatkozások száma és a fájdalomcsillapítás módozatai egy hazai neonatalis intenzív centrumban.

Összefoglaló. Bevezetés: A neonatalis intenzív centrumokban kezelt betegek naponta számos fájdalmas beavatkozáson eshetnek át. A kezeletlen fájdalom következményeinek ismerete ellenére, fájdalmuk csillapítása még messze nem ideális. Célkituzés: Obszervációs tanulmányunk célja az osztályunkon kezelt koraszülötteket és beteg újszülötteket ért fájdalmas beavatkozások gyakoriságának és természetének meghatározása volt. Vizsgáltuk a procedurális fájdalom esetén alkalmazott gyógyszeres és nonfarmakológiai fájdalomcsillapítók használatát, valamint a beavatkozások számát és a fájdalomcsillapítás alkalmazását befolyásoló tényezoket. Módszerek: A vizsgálatba az osztályunkon 2019. 09. 01. és 2019. 12. 31. között kezelt betegeket vontuk be. Prospektív adatgyujtést végeztünk a hospitalizáció elso 14 napján, egy erre a célra kialakított kérdoíven, amelyet az egészségügyi személyzet valós idoben töltött ki. Eredmények: Kutatásunkba 143 gyermeket tudtunk bevonni. A vizsgálati idoszak alatt 43-féle fájdalmas beavatkozás történt, összesen 13 314 alkalommal, amibol 12 953 elso, 361 többszöri kísérlet volt. Gyermekenként átlagosan 93,1 beavatkozást végeztünk a hospitalizáció elso 2 hetében, ami átlagosan 8,2 fájdalmas procedúrát jelentett naponta és gyermekenként. Fájdalomcsillapítás összesen 4190 alkalommal, a beavatkozások 31,5%-ában történt. Ennek 55,5%-a folyamatos gyógyszeres, 40,7%-a nem gyógyszeres, 2,5%-a alkalmi gyógyszeres, 1,3%-a kombinált terápia volt. A legkisebb születési súlyú, legrövidebb gestatiós idore született és a lélegeztetett koraszülöttek szenvedték el a legtöbb fájdalmas beavatkozást. Következtetés: Betegeink nagyszámú fájdalmas beavatkozáson esnek át, és ezek nagyobb részénél nem történik fájdalomcsillapítás. A beavatkozások tervezésével, összehangolásával, a gyógyszeres és nem gyógyszeres fájdalomcsillapítás kiterjedtebb alkalmazásával jobb fájdalommenedzsment lenne elérheto. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1931-1939. INTRODUCTION: Preterm infants and sick neonates treated in neonatal intensive care units may undergo numerous painful interventions. Despite rapidly growing knowledge about consequences of untreated pain, pain management of neonates is far from ideal. OBJECTIVE: To determine the frequency and nature of painful procedures and corresponding analgesic therapies in neonates treated in a neonatal intensive care unit of a university teaching hospital in Hungary. METHODS: A prospective observational study was performed between September and December 2019. We collected data of all painful procedures, pharmacological and non-pharmacological analgesic therapy performed on neonates during the first 14 days of hospitalization. For data collection, we used a questionnaire designed for this purpose, which was completed in real time by the medical staff. RESULTS: 143 children were enrolled. 43 types of painful interventions were performed, a total of 13,314 times, of which 12,953 were the first, 361 multiple attempts. Each neonate was subjected to a mean of 93.1 interventions in the first 2 weeks of hospitalization, representing an average of 8.2 painful procedures per day per child. Pain relief was performed a total of 4190 times, in 31.5% of the interventions. Of this, 55.5% were continuous pharmacological, 40.7% non-pharmacological, 2.5% occasional drug, and 1.3% combination therapy. Ventilated neonates and preterm infants with shorter gestational age and lower birth weight had the most painful procedures. CONCLUSION: Patients treated in our unit undergo a large number of painful interventions, most of which are not accompanied by analgesia. Increased efforts are needed to promote our better pain management. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1931-1939.

Coronary vasoconstrictor effect of ghrelin is not mediated by growth hormone secretagogue receptor 1a type in dogs.

Ghrelin (GHR) is a recently discovered endocrine regulatory peptide of gastrointestinal origin with multiple functions including cardiovascular effects. However, contradictory data are available on the vascular actions of GHR in different organs and species. The aim of this study was to characterize the direct effect of the peptide on the canine coronary bed and to evaluate the role of the growth hormone secretagogue receptor (GHS-R) in the effect of GHR on coronary arterioles. The presence of GHS-R1a and 1b subtypes in canine coronary arterioles was investigated using Western blotting and immunohistochemistry. Responses of coronary arterioles with spontaneous and elevated vascular tone (the latter evoked by the thromboxane mimetic agent U46619, 10(-7)-10(-6)mol/l) to GHR (10(-9)-3×10(-7)nmol/l) were recorded by video-microscopy as changes of vessel diameter. Positive immunostaining for both GHS-R subtypes was found in the wall of intramural arterioles. The microarteriographic study results showed that GHR alone could not elicit any significant effect on vessel diameter of arterioles with spontaneous tone. However, when vascular smooth muscle was preconstricted by the thromboxane mimetic agent U46619, administration of GHR induced further constriction (+31±9% increase in contraction p<0.01). This was not abolished by the specific blockade of GHS-R1a by d-Lys(3)-GHRP-6 (5×10(-6)mol/l). The results suggest that GHR induces tone-dependent constriction of canine coronary arterioles which is mediated by a receptor other than GHS-R1a.