Usage of high-flow oxygen therapy outside the intensive care unit: a possibility to delay or prevent the need for mechanical ventilation among COVID-19 patients / Nagy áramlású oxigénnel végzett terápia az intenzív osztály keretein kívül alkalmazva: lehetoség a gépi lélegeztetés késleltetésére vagy elkerülésére COVID­19-ben

Összefoglaló. Bevezetés és célkituzés: Szakirodalmi adatok a súlyos lefolyású COVID-19 terápiájában a noninvazív megoldások elonyét jelezték a prompt invazív megoldásokhoz képest. A COVID-19-pandémia drámai helyzetében felmerült a nagy áramlású oxigénnel (HFO) végzett terápia alkalmazásának létjogosultsága az intenzív terápiás osztály (ITO) keretein kívül. A szerzok a súlyos hypoxiával érkezo páciensek számára a "high-flow" kezelés legjobb orvosi gyakorlatát keresték. Módszer: Áttekintették a COVID-19-pandémia elso három hullámában a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Infektológiai Osztályán HFO-val kezelt páciensek dokumentációját (n = 193). Nemparaméteres statisztikai módszerekkel elemezték a HFO-kezelés elott és alatt mért oxigénszaturáció-értékeket, a HFO-kezeléssel töltött napok számát és az egyes páciensek kórlefolyásának kimenetelét: a hazabocsátást, az ITO-ra áthelyezést vagy a halálozást mint három lehetséges végpontot megjelölve. Külön értékelték a harmadik hullám idoszakát (a standard terápia ekkorra kialakult). Eredmények: A járvány elorehaladtával a MET- (Medical Emergency Team) rendszer igénybevétele 811%-ra emelkedett, a HFO-készülékek száma 567%-kal nott. A COVID-19-protokoll szerinti kezelés mellett HFO-terápiára szoruló páciensek 18,7%-a invazív megoldást elkerülve, gyógyultan távozhatott, optimális terhelés és szakmai tapasztalat mellett ez az arány elérte a 36%-ot is. A hazabocsátható páciensek csoportjában a kezdeti szaturációk medián értéke 78%, a teljes HFO-kezelés ideje 8,5 nap volt. A páciensek 1%-ában pneumothoraxot, pneumomediastinumot észleltek. A végül közvetlenül hazabocsátható, illetve ITO-ra került páciensek kezdeti oxigénszaturáció-értékének különbsége nem bizonyult szignifikánsnak. Következtetés: A jelen közlemény is alátámasztja, hogy a kezdeti alacsony szaturációérték önmagában nem jelenti az invazív beavatkozás létjogosultságát ebben a kórképben. "High-flow" kezeléseket az intenzíves kezelés eloszobájaként nem intenzíves szakemberek is végezhetnek COVID-19-betegekben, rendszeres intenzíves konzultáció mellett, hogy a HFO-kezelés melletti rosszabbodás minél inkább felfedezheto legyen. Orv Hetil. 2022; 163(7): 254-266. INTRODUCTION AND OBJECTIVES: Previous studies have shown the advantage of non-invasive over prompt invasive approaches in the treatment of patients with severe COVID-19. The dramatic situation of the pandemic raised the legitimacy of using high-flow oxygen therapy (HFO) outside the intensive care unit (ICU). The authors investigated ways of its best practice. METHOD: They retrospectively analysed documentation of patients receiving HFO in the first three waves of the pandemic on the Infectious Diseases' Ward (n = 193), to record oxygen saturation levels before and during HFO, number of treatment days. Discharge at home, transfer to intensive care unit and death were chosen as the three possible endpoints. The period of the third wave (standard therapy established) was analysed separately. RESULTS: As the pandemic progressed, the usage of MET (Medical Emergency Team) grew to 811%, the number of HFO devices grew by 567%. With concomitant standard COVID-19 therapy, 18.7% of the patients requiring HFO could be discharged home, avoiding invasive solutions. With optimal workload and experience, this ratio reached 36%. Among patients later discharged home, the median oxygen saturation before HFO was 78%, the total time with HFO was 8,5 days. The occurrence of pneumothorax or pneumomediastinum was 1%. The difference in oxygen saturation before HFO between the patients later discharged home and those transferred to ICU was not significant. CONCLUSION: The results support the assumption that low oxygen saturation at admission does not inevitably require invasive intervention in COVID-19 patients, high-flow oxygen therapy can also be performed by non-ICU professionals as ante-room to the ICU, under regular supervision by ICU experts, so that the deterioriation of the patients' condition is discovered appropriately. Orv Hetil. 2022; 163(7): 254-266.

Effect of rapid response system on hospital mortality, implemented by Somogy County Kaposi Mór Teaching Hospital / A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház által bevezetett gyors reagálású rendszer hatása a kórházi mortalitásra.

Összefoglaló. Bevezetés: Általánosságban elmondható, hogy a fekvobeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmények intenzív terápiás osztályain (ITO) jelennek meg a legsúlyosabb kórképekkel és a legmagasabb halálozási aránnyal bíró esetek, rendszerint megkésve. Eltéroen az ITO-tól, más betegellátó osztályokon elofordulhat, hogy nem észlelik megfeleloen és idoben a betegek olyan állapotváltozásait, melyek elore jelzik például a szívleállást vagy a keringési rendszer várható összeomlását. Ennek kiküszöbölésére jelenthet megoldást az úgynevezett gyors reagálású rendszer (RRS), melynek segítségével csökkentheto a kórházon belüli mortalitás. Célkituzés: A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház a teljes intézményre kiterjedoen a 2016. évtol alkalmazza az RRS-t. A jelen tanulmány célja a kórházi mortalitás csökkentésével kapcsolatos elso eredmények bemutatása. Módszer: Vizsgálatunkban az ITO-ra került betegek adatbázisán alapuló kereszttáblás, illetve nemparametrikus statisztikai módszereket alkalmaztuk. Eredmények: A statisztikai próbák eredményei alapján megállapítottuk, hogy az intenzív ellátás felvételi diagnózisai (légzési elégtelenség, neurológiai ok, reanimáció, szepszis, szív/keringési, egyéb ok) között statisztikailag igazolható eltérés tapasztalható (p = 3,815e-14) RRS alkalmazásával és a nélkül. Az RRS-sel felvettek között magasabb arányt képviseltek a légzési elégtelenséggel és szepszissel érkezo, súlyosabb betegek, ugyanakkor kisebbnek bizonyult a reszuszcitáltak száma. Megbeszélés: Az RRS nélküli idoszak 2,983%-os intézményi mortalitása az RRS-idoszakban 2,932%-ra csökkent, azonban a beküldo osztályonkénti adatokban jelentos különbségeket tapasztaltunk. 21 fekvobeteg-osztály közül 19 osztály esetén csökkent a mortalitás az RRS bevezetését követoen. Következtetés: Arra a megállapításra jutottunk, hogy a nemzetközi szakirodalom alapján bevezetett RRS növelte az egészségügyi ellátás hatékonyságát, és ezáltal sikerült csökkenteni az intézményi szintu mortalitást. Orv Hetil. 2021; 162(20): 782-789. INTRODUCTION: In general, the cases with the most severe diseases and highest mortality rate are admitted to the intensive care units (ICU) usually late. Contrary to ICU, in other in-patient units it can happen that those changes in patients' condition, which pre-indicate, e.g., cardiac arrest or collapse of circulatory system, are not noticed properly and in time. To eliminate this, the so-called rapid response system (RRS) can be the solution, by the help of which hospital mortality can be reduced. Objectve: The RRS has been used all institution-wide in Somogy County Kaposi Mór Teaching Hospital from 2016. The aim of this study is to demonstrate the results concerning hospital mortality cutdown. METHOD: Our analysis was based on ICU patients' database and we applied cross-tabulation and non-parametric statistical methods. RESULTS: We appointed, that among admission diagnosises to ICU (respiration insufficiency, neurological reason, reanimation, sepsis, cardiac/circulatory condition, other), statistically verifiable discrepancy can be experienced (p = 3.815e-14) with using RRS or without it. Among those admitted via RRS, more severe patients with respiration insufficiency and septic conditions were represented in higher rate, while the number of the admitted ones after resuscitation has decreased. DISCUSSION: Hospital mortality rate of 2.983% without using RRS decreased into 2.932% in the period of using RRS, though we observed remarkable differences in data of non-ICU in-patient departments. Mortality has reduced in 19 in-patient departments out of 21, after implementing RRS. CONCLUSION: To sum it up, we identified that RRS implemented on the basis of international references has increased the efficiency of healthcare and owing to it, institution-level mortality has successfully decreased. Orv Hetil. 2021; 162(20): 782-789.

[NEUROINTERVENTIONAL TREATMENT OF ACUTE ISCHEMIC STROKE: OUR EXPERIENCE IN KAPOSVAR, HUNGARY]. / AZ AKUT ISCHAEMIÁS STROKE NEUROINTERVENCIÓS KEZELÉSÉVEL SZERZETT KAPOSVÁRI TAPASZTALATAINK.

AIM OF THE STUDY: In the present study, we report procedural and mid-term functional outcome data on the first 50 neurointerventional treatments of acute ischemic stroke in the Kaposi Mór County Hospital, Kaposvár, Hungary. MATERIALS AND METHODS: Endovascular recanalization of occluded large cervical and intracranial arteries was performed following an unsuccessful intravenous lysis or when intravenous lysis was contraindicated. A control cohort was retrospectively formed by analyzing data of 16 patients who has been unsuccesfully treated with iv. lysis before neurointervention was available in our hospital. RESULTS AND CONCLUSION: Recanalization rate was 84% and major complication rate was 2% in the neurointerventional group. Mid-term good functional outcome, defined as mRS 0-2, was achieved in 44% in the neurointerventional and in 13% in the intravenous lysis group, after 11.5 and 39.7 months follow-up period, respectively. Subgroup analysis revealed patient age as the strongest predictive factor of good functional outcome. Our data shows that neurointerventional treatment of acute ischemic stroke gives substantially improved functional outcome, in accordance with the results of the recently published international randomized trials.

[Clinical role of flow velocity of left atrial auricle for prediction of short and long term success of cardioversion in patients with non-valvular atrial fibrillation]. / A bal pitvari fülcse áramlás szerepe a cardioversio rövid és hosszú távú sikerességének elórejelzésében nem valvularis eredetú pitvarfibrilláció fennállásakor.

INTRODUCTION: Echocardiographic parameters for predicting cardioversion (CV) outcome and long-term sinus rhythm (SR) maintenance in patients with nonvalvular atrial fibrillation (AF) are not accurately defined. AIMS: The authors aim was to evaluate the role of left atrial appendage (LAA) flow velocity detected by transesophageal echocardiography before CV for prediction of short and long-term (1 year) outcome of CV in patients with nonvalvular AF. METHODS: One hundred and nine patients (66 males, mean age: 57 +/- 13 years) with nonvalvular AF lasting more than 48 hours but less than 1-year duration underwent transthoracic and transesophageal echocardiography before either electrical or pharmacological CV attempt. RESULTS: Cardioversion was successful in restoring SR rhythm in 83 (76%) and unsuccessful in patients 26 (24%). Mean LAA peak emptying flow was higher in patients with successful than in those with unsuccessful CV (36.7 +/- 14.7 vs 26.3 +/- 9.2 cm/sec; p < 0.01). At multivariate analysis the left LAA emptying velocity > 32 cm/sec was the only independent predictor of CV success. Seventy-four out of the 83 patients with successful CV had a complete follow-up of 1 year. At the end of the 1-year follow-up, 40 of the 74 (54%) patients who underwent successful CV preserved the SR. Mean LAA peak emptying velocity was higher in patients remaining in SR for 1 year than in those with AF relapse (40.3 +/- 15.6 vs 32.2 +/- 12.2 cm/sec cm/sec; p < 0.001). On multivariate analysis, only the mean LAA peak emptying velocity > 39 cm/sec and the use of preventive antiarrhythmic drug treatment predicted the continuous preservation of SR during 1 year. CONCLUSION: In patients with nonvalvular AF, measurement of precardioversion LAA flow velocity profile by transesophageal echo cardiography provides valuable information for prediction of both short and long-term success of CV.