Usage of high-flow oxygen therapy outside the intensive care unit: a possibility to delay or prevent the need for mechanical ventilation among COVID-19 patients / Nagy áramlású oxigénnel végzett terápia az intenzív osztály keretein kívül alkalmazva: lehetoség a gépi lélegeztetés késleltetésére vagy elkerülésére COVID­19-ben

Összefoglaló. Bevezetés és célkituzés: Szakirodalmi adatok a súlyos lefolyású COVID-19 terápiájában a noninvazív megoldások elonyét jelezték a prompt invazív megoldásokhoz képest. A COVID-19-pandémia drámai helyzetében felmerült a nagy áramlású oxigénnel (HFO) végzett terápia alkalmazásának létjogosultsága az intenzív terápiás osztály (ITO) keretein kívül. A szerzok a súlyos hypoxiával érkezo páciensek számára a "high-flow" kezelés legjobb orvosi gyakorlatát keresték. Módszer: Áttekintették a COVID-19-pandémia elso három hullámában a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Infektológiai Osztályán HFO-val kezelt páciensek dokumentációját (n = 193). Nemparaméteres statisztikai módszerekkel elemezték a HFO-kezelés elott és alatt mért oxigénszaturáció-értékeket, a HFO-kezeléssel töltött napok számát és az egyes páciensek kórlefolyásának kimenetelét: a hazabocsátást, az ITO-ra áthelyezést vagy a halálozást mint három lehetséges végpontot megjelölve. Külön értékelték a harmadik hullám idoszakát (a standard terápia ekkorra kialakult). Eredmények: A járvány elorehaladtával a MET- (Medical Emergency Team) rendszer igénybevétele 811%-ra emelkedett, a HFO-készülékek száma 567%-kal nott. A COVID-19-protokoll szerinti kezelés mellett HFO-terápiára szoruló páciensek 18,7%-a invazív megoldást elkerülve, gyógyultan távozhatott, optimális terhelés és szakmai tapasztalat mellett ez az arány elérte a 36%-ot is. A hazabocsátható páciensek csoportjában a kezdeti szaturációk medián értéke 78%, a teljes HFO-kezelés ideje 8,5 nap volt. A páciensek 1%-ában pneumothoraxot, pneumomediastinumot észleltek. A végül közvetlenül hazabocsátható, illetve ITO-ra került páciensek kezdeti oxigénszaturáció-értékének különbsége nem bizonyult szignifikánsnak. Következtetés: A jelen közlemény is alátámasztja, hogy a kezdeti alacsony szaturációérték önmagában nem jelenti az invazív beavatkozás létjogosultságát ebben a kórképben. "High-flow" kezeléseket az intenzíves kezelés eloszobájaként nem intenzíves szakemberek is végezhetnek COVID-19-betegekben, rendszeres intenzíves konzultáció mellett, hogy a HFO-kezelés melletti rosszabbodás minél inkább felfedezheto legyen. Orv Hetil. 2022; 163(7): 254-266. INTRODUCTION AND OBJECTIVES: Previous studies have shown the advantage of non-invasive over prompt invasive approaches in the treatment of patients with severe COVID-19. The dramatic situation of the pandemic raised the legitimacy of using high-flow oxygen therapy (HFO) outside the intensive care unit (ICU). The authors investigated ways of its best practice. METHOD: They retrospectively analysed documentation of patients receiving HFO in the first three waves of the pandemic on the Infectious Diseases' Ward (n = 193), to record oxygen saturation levels before and during HFO, number of treatment days. Discharge at home, transfer to intensive care unit and death were chosen as the three possible endpoints. The period of the third wave (standard therapy established) was analysed separately. RESULTS: As the pandemic progressed, the usage of MET (Medical Emergency Team) grew to 811%, the number of HFO devices grew by 567%. With concomitant standard COVID-19 therapy, 18.7% of the patients requiring HFO could be discharged home, avoiding invasive solutions. With optimal workload and experience, this ratio reached 36%. Among patients later discharged home, the median oxygen saturation before HFO was 78%, the total time with HFO was 8,5 days. The occurrence of pneumothorax or pneumomediastinum was 1%. The difference in oxygen saturation before HFO between the patients later discharged home and those transferred to ICU was not significant. CONCLUSION: The results support the assumption that low oxygen saturation at admission does not inevitably require invasive intervention in COVID-19 patients, high-flow oxygen therapy can also be performed by non-ICU professionals as ante-room to the ICU, under regular supervision by ICU experts, so that the deterioriation of the patients' condition is discovered appropriately. Orv Hetil. 2022; 163(7): 254-266.

Clinical experiences with Creutzfeldt-Jakob disease: three case studies.

The clinical picture, electroencephalographic, imaging and cerebrospinal fluid parameters as well as the molecular background of Creutzfeldt-Jakob disease have been well explored. The diagnostic criteria, offering clinicians a fair chance to identify these patients in vivo, have recently been updated. However, the diagnosis is still a challenge in everyday neurological routine. We report on three of our Creutzfeldt-Jakob patients for calling attention to the classical and the recently defined features of the disease. We conclude that based on the rapidly progressing neuropsychiatric syndrome Creutzfeldt-Jakob disease may be suspected; follow-up EEG may reveal the typical (pseudo)-periodic pattern with progressive deterioration of the background activity. In addition, diffusion-weighted brain MRI imaging (DWI) has high diagnostic value. Detection of 14-3-3 protein in the cerebrospinal fluid supports the in vivo diagnosis.

Environmental health aspects of drinking water-borne outbreak due to karst flooding: case study.

Climate change may increase the incidence of waterborne diseases due to extreme rainfall events, and consequent microbiological contamination of the water source and supply. As a result of the complexity of the pathways from the surface to the consumer, it is difficult to detect an association between rainfall and human disease. The water supply of a Hungarian city, Miskolc (174,000 inhabitant), is mainly based on karstic water, a vulnerable underground water body. A large amount of precipitation fell on the catchment area of the karstic water source, causing an unusually strong karstic water flow and flooding, and subsequent microbiological contamination. The presence of several potential sources of contamination in the protective zone of the karstic water source should be emphasized. The water supplier was unprepared to treat the risk of waterborne outbreak caused by an extreme weather event. Public health intervention and hygienic measures were taken in line with epidemiological actions, focusing on the protection of consumers by providing safe drinking water. The contamination was identified, and measures were taken for risk reduction and prevention. This case study underlines the increasing importance of preparedness for extreme water events in order to protect the karstic water sources and to avoid waterborne outbreaks.