Root-crown ratios of permanent teeth in healthy and young Hungarian, German, and Japanese populations / A maradó fogak gyökér-korona aránya egészséges, fiatal magyar, német és japán populációkban.

Összefoglaló. Bevezetés: A maradó fogak gyökér-korona arányának meghatározása nagy jelentoséggel bír a fogászati kezelési terv kialakításában és késobbi módosításában. Célkituzés: Egészséges magyar, német és japán fiatalok maradó fogai gyökér-korona arányának meghatározása és összehasonlítása. Módszer: Hölttä módszerét alkalmaztuk. A mérés 95 magyar, 104 japán és 110 német fiatal páciens 2001 és 2006 között készült panorámaröntgen-felvételén történt. Eredmények: A gyökér-korona arány különbsége a nemek között nem szignifikáns, az egymásnak megfelelo antagonista fogak között sok esetben, de nem mindig, szignifikáns. A legnagyobb gyökér-korona arányt mindhárom populációban az alsó szemfogakon és az alsó második praemolaris fogakon mértük; a felso molarisok esetén a legkisebb az arány. A három nemzetet összehasonlítva szignifikáns különbséget (p≤0,001) nem találtunk egyetlen fogtípus esetében sem. A japán és a német populáció között minden fogtípus esetén szignifikáns volt a különbség a gyökér-korona arányokban. A japán és a magyar populáció összehasonlításakor a fogtípusok felénél találtunk szignifikáns különbséget. A magyar és a német populációt összehasonlítva nagyon kevés fogtípusnál találtunk szignifikáns különbséget. Megbeszélés: Az alsó állcsont fogainak gyökér-korona arányértékei nagyobb mértékben térnek el a populációk között, mint a felso állcsont fogainak esetében. A gyökér-korona arány átlagértéke a német populációban a legnagyobb. A második legnagyobb arányértékkel a magyar populáció rendelkezik, utána pedig a japán, néhány fogtípus kivételével: felso kismetszok, felso szemfogak és felso elso molarisok. Következtetés: A legnagyobb gyökér-korona arány különbséget a német és a japán populáció között, a legkisebbet a magyar és a német populáció között találtuk. Cikkünk megmutatja az egyes fogtípusok gyökér-korona arányának normálértékét fiatal, egészséges magyar, német és japán populációban. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1848-1855. INTRODUCTION: Defining the root-crown ratio of the permanent teeth is important in making or changing proper treatment plans in dentistry. OBJECTIVE: To define and compare the root-crown ratios of the permanent teeth of healthy, young Hungarian, German, and Japanese populations. METHOD: We adapted Hölttä's method. 95 Hungarian, 104 Japanese and 110 German young patients' panoramic X-rays (made between 2001 and 2006) were involved in the investigation. RESULTS: Difference between the genders was found non-significant; between the corresponding antagonists many times, but not all significant. The highest root-crown ratios were found in all investigated populations by the lower canines and premolars, the lowest by the upper molars. P≤0,001 was not found among the three populations. Significant differences were found between Japanese and German populations by all tooth-types; between Japanese and Hungarian populations by near half of the tooth-types; between Hungarian and German populations by only a few tooth-types. DISCUSSION: More significant differences were found in root-crown ratios in the lower jaw among the populations. The mean value of the root-crown ratios was the highest in the German population; medium in the Hungarian population; and the least in the Japanese population, with a few exceptions: upper lateral incisors, canines and first molars. CONCLUSION: The biggest differences were found between the German and Japanese populations; the least between the Hungarian and the German populations. Our paper describes the control values of the root-crown ratios of the tooth types in young, healthy Hungarian, German, and Japanese populations. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1848-1855.

[Treatment of transversal maxillary deficiency -- a case report]. / A maxilla transzverzális szukületének kezelése hyrax készülékkel.

The constriction of the maxilla can be treated different ways, depending on the age of the patient, on the severity of the malocclusion and on the jaw mainly affected by the problem. If the maxilla is 4-5 mm narrower than it should be and the patient is minimum in the late mixed dentiton phase, rapid palatal expansion technique can be carried out. Changes in the maxillary arch can be followed by changes in the mandibular arch. The patient was a 14-year-2-month-old girl at the beginning of the treatment. She had unilateral crossbite on the right side that was caused by the skeletal and dental constriction of the maxilla and the mandibular asymmetry. The upper jaw was 6 mm narrower in the molar and 5 mm narrower in the premolar area than in the mandible. Lateroocclusion couldn't have been recognised. The buccal corridor was big and unesthetic that is a sign of the narrow maxilla. The patient was treated by the hyrax appliance. After overexpansion had been carried out, the achievement was sustained by one month retention. The treatment was carried on with the multiband appliance and with a modified transpalatal arch that extended until the mesial end of the first premolar, that was altered to a transpalatal arch after 3 months retention. The crossbite-problem has been solved, now uprighting of the left mandibular lateral segment is being done. During rapid palatal expansion heavy forces are applied to the teeth and bone. The long-term success of the treatment is also dependant of the treatment basing on the right diagnosis and of the adequate retention periode. According to this case report, rapid maxillary expansion therapy is succesful at the age of 14-15 years.