Hikikomori: a possible mental health consequence of the COVID-19 epidemic / Hikikomori: a COVID-19-járvány egy lehetséges mentálhigiénés következménye.

Összefoglaló. A COVID-19-járvány kényszeru tartós szociális távolságtartást idézett elo az emberek között, ami az egyéb mentális rendellenességek és mentálhigiénés következmények mellett egy sajátos pszichiátriai jelenségre, a hikikomori állapotra hívja fel a figyelmet. A hikikomori tartós és szélsoséges szociális visszahúzódással járó jelenség, melynek kidolgozott kritériumrendszere egyelore még nem található meg a mentális rendellenességeket osztályozó diagnosztikus kézikönyvekben. Kialakulásának pontos mechanizmusáról még keveset tudunk, de az állapot megjelenése és az internet térnyerése között egyes szerzok szoros kapcsolatot látnak. Klasszikusan az egyén egy társadalmi szempontból megalázó vagy elonytelenül alakuló helyzet következtében vonul vissza fokozatosan egy önként vállalt izolációba. Bár a külvilág nem teljesen érdektelen számukra, azonban a retraumatizáció elkerülése érdekében leginkább online követik a világ történéseit és tartanak kapcsolatot másokkal. A COVID-19-pandémia - különösen a lezárások következményeként elotérbe kerülo online életvitelhez kötodoen - jelentos mértékben hozzájárult az internet térnyeréséhez, miközben a valós társas kapcsolatok kényszeruen beszukültek. Ez a konstelláció jelentos kockázati tényezonek tekintheto a hikikomori szempontjából, amely hosszú távon a világjárvány egyik nem várt szövodménye lehet, különösen az adolescens és a fiatal felnott korosztályban. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1637-1642. Summary. The COVID-19 pandemic forced prolonged social distancing between people. This, among other mental disorders and mental health consequences, highlights a specific psychiatric phenomenon: the hikikomori condition. The hikikomori is a phenomenon of persistent and extreme social withdrawal. The condition's established diagnostic set of criteria is not yet to be found in diagnostic manuals classifying mental disorders. Little is known about the exact mechanism of its development, but some authors see a close link between its emergence and the rise of the internet. Typically, the individual gradually withdraws into a voluntary isolation as a result of a socially humiliating or unfavourable situation. Although the outside world is not completely irrelevant to them, they tend to follow online the events of the world and they also keep in touch with others mostly online in order to avoid retraumatization. The COVID-19 pandemic, particularly in relation to the rise of online lifestyles as a consequence of lockdowns, has contributed significantly to the more and more frequent use of the internet, while real social contact has been inevitably reduced. This constellation can be seen as a major risk factor for hikikomori, which in the long term could be an unanticipated complication of the pandemic, especially in adolescents and young adults. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1637-1642.

[An evaluation of a Hungarian questionnaire to assess childhood adversities: A pilot study].

BACKGROUND: Detection of childhood traumas is important both in clinical practice and in research. There is a pressing need for methods that are relatively simple but comprehensive, non-intrusive, and possess adequate psyc - ho metric properties. In this study we translated one of the most widely used and well-studied measure of childhood abuse and neglect and explored the psychometrical properties of this questionnaire. METHODS: The study was based on data from a clinical (N=171) and a normative (N=358) sample. In total 529 adults participated in the testing process. Beside the trauma questionnaire Parental Bonding Inventory, Impact of Events Scale and Dissociative Experiences Scale were administered. RESULTS: We examined the internal consistency of the translated trauma questionnaire. The Cronbach's a coefficients for the five subscales ranged from 0,639 to 0,934. Participants in the clinical sample reached higher scores on all trauma subscales except sexual abuse, than normative adults [PA: t (398)=-2,771; p=0,006; PN: t (398)=-5,990; p=0,000; EA: t (398)=-3,679; p=0,000; EN: t (398)=-4,759; p=0,000; total score: t (398)=-4,669; p=0,000]. Correlations among the trauma questionnaire total score and the scales of Parental Bonding Inventory indicating some medium effects (with maternal care: r=-0,661; p=0,000; with paternal care: r=-0,483; p=0,000). CONCLUSION: Our preliminary findings suggest that this trauma questionnaire is practical and facilitates the systema - tic evaluation of adverse early life events and maximizes the possibility of detecting childhood abuse and neglect.