Three-dimensional transesophageal echocardiographic evaluation of pulmonary vein anatomy prior to cryoablation: validation with cardiac CT scan.

BACKGROUND: Anatomical characteristics of the left atrium and the pulmonary veins (PVs) may be relevant to the success rate of cryoballoon (CB)-ablation for atrial fibrillation (AF). Cardiac computed tomography (CCT) is considered as the gold standard for preablation imaging. Recently, three-dimensional transesophageal echocardiography (3DTOE) has been proposed for preprocedural assessment of cardiac structures relevant to CB-ablation. The accuracy of 3DTOE has not been validated by other imaging modalities. OBJECTIVE: We prospectively evaluated the feasibility and the accuracy of 3DTOE imaging for the assessment of left atrial and PV structures prior to pulmonary vein isolation (PVI). In addition, CCT was used to validate the measurements obtained with 3DTOE. METHODS: PV anatomy of 67 patients (59.7% men, mean age 58.5 ± 10.5 years) was assessed using both 3DTOE and CCT scan prior to PVI with the Arctic Front CB. The following parameters were measured bilaterally: PV ostium area (OA), the major and minor axis diameters of the ostium (a > b) and the width of the carina between the superior and the inferior PVs. In addition, the width of the left lateral ridge (LLR) between the left atrial appendage and the left superior PV. Evaluation of inter-technique agreement was based on linear regression with Pearson correlation coefficient (PCC) and Bland-Altman analysis of biases and limits of agreement. RESULTS: Moderate positive correlation (PCC 0.5-0.7) was demonstrated between the two imaging methods for the right superior PV's OA and both axis diameters, the width of the LLR and left superior PV (LSPV) minor axis diameter (b) with limits of agreement ˂50% and no significant biases. Low positive or negligible correlation (PCC < 0.5) was found for both inferior PV parameters. CONCLUSIONS: Detailed assessment of the right superior PV parameters, LLR and LSPV b is feasible with 3DTOE prior to AF ablation. This 3DTOE measurements demonstrated a clinically acceptable inter-technique agreement with those obtained with CCT.

Surgical complications after kidney transplantation based on the Clavien classification, especially with regard to the types of ureteral anastomoses / Veseátültetés utáni sebészeti szövodmények elofordulása a Clavien-beosztás szerint, különös tekintettel a húgyvezeték-anastomosis típusára.

Összefoglaló. Bevezetés: Veseátültetést követoen a graft és a beteg túlélésére hatással lehetnek a posztoperatív intervenciót igénylo szövodmények. Fontos szempont a mutéttechnikai eredményesség monitorozása. Többek között az irodalomban számos lehetoség ismert a veseátültetés sarokpontjának számító ureteranastomosis elkészítésére is, de az éranastomosisok technikája szintén dönto lehet. Célkituzés és módszer: Retrospektíven vizsgáltuk a 2010 és 2020 között végzett veseátültetéseket a Debreceni Egyetem Sebészeti Klinikáján. Célul tuztük ki a sebészeti szövodmények vizsgálatát, melyeket rendszereztünk, a módosított Clavien-féle beosztás alapján. A legnagyobb figyelmet az ureteranastomosisokra fordítottuk. Minden betegnél az adott kategóriában legsúlyosabb szövodményt vettük alapul a beosztáshoz. A minimális utánkövetési ido 1 év volt. Az adatokat az SPSS statisztikai program segítségével elemeztük. Eredmények: A vizsgált periódusban 406 veseátültetés történt, melybol 24,4% (n = 99) vesetranszplantáltnál alakult ki intervenciós (sebészeti, radiológiai, urológiai) szövodmény. A betegek átlagéletkora 49,5 ± 13,7 év, 60,8% férfi volt. A kumulatív mortalitás 10,1% volt. Grade 4-es szövodmény a betegek 6,9%-ánál (n = 28), Grade 3-as a 6,7%-ánál (n = 27), Grade 2-es a 3%-ánál (n = 12), Grade 1-es a 7,9%-ánál (n = 32) jelentkezett. A veseátültetés után 20,4%-ban (n = 83) alakult ki késon induló graftfunkció. Következtetés: A legenyhébb kategóriába (Grade 1.) került a legtöbb beteg, a szövodmények jelentos része sebészi, intervenciós radiológiai és urológiai közremuködéssel megoldható volt. Az ureteranastomosisok mutéti technikája és a releváns szövodmények kialakulása között nincs szignifikáns összefüggés. Megfelelo és idoben alkalmazott korrekciós kezelés mellett a graft- és betegtúlélést nem rontja szignifikánsan az enyhe és középsúlyos (Grade 1-3.) szövodmények kialakulása. Orv Hetil. 2021; 162(26): 1038-1051. INTRODUCTION: Complications associated with postoperative intervention may affect graft and patient survival after kidney transplantation. Monitoring the effectiveness of surgery is an important aspect. Ureter anastomosis can be the pivot of kidney transplant, the same as vascular anastomosis, so efficiency of the surgical technique is important to follow up. OBJECTIVE AND METHOD: We retrospectively examined kidney transplants performed between 2010 and 2020 at the Department of Surgery of the University of Debrecen. Data were analyzed by the SPSS statistical program. We aimed to investigate surgical complications, which were systematized based on the modified Clavien classification. In one patient, the most severe complication was used as the basis for the schedule. The minimum follow-up time was 1 year. RESULTS: 406 kidney transplants were performed in the examined period, of which 24.4% (n = 99) developed renal transplant complications (surgical, radiological, urological). The mean age of the patients was 49.5 ± 13.7 years, and 60.8% were male. The cumulative mortality was 10.1%. Grade 4 complication developed in 6.9% (n = 28) of the recipients, Grade 3 in 6.7% (n = 27), Grade 2 in 3% (n = 12), and Grade 1 in 7.9% (n = 32). 20.4% of the recipients had delayed graft function. CONCLUSION: The Grade 1 group had the biggest case number, so a significant part of the complications could be solved with the help of interventional radiology and urologists. There is no significant association between the surgical technique of ureteral anastomoses and the development of related complications. With appropriate therapy, graft and patient survival are not significantly impaired by the development of Grade 1-3 complications. Orv Hetil. 2021; 162(26): 1038-1051.